A Bad Witch a Nine Inch Nails kísérleti trilógiájának záródarabja, amely nyers, zaklatott és avantgárd hangzásvilággal nyúl vissza a zenekar legsötétebb korszakaihoz. Trent Reznor ezúttal még a szaxofont is hadrendbe állítja, miközben a zajrock, az indusztriál és a jazztorzulások határán egyensúlyozik. Rövid, de ütős anyag, amely nem fél eltaszítani a hallgatót.
A 2018-as Bad Witch a Nine Inch Nails háromrészes EP-sorozatának befejező darabja, és egyben a legmerészebb is. Trent Reznor és Atticus Ross itt már végképp lerázzák a konvenciókat: a lemez egyszerre nyers, disszonáns és kísérleti, egyfajta szorongásos jazz-indusztriál utazás. A nyitó „Shit Mirror” agresszíven robban be, az „Ahead of Ourselves” punkos dühvel csap le, míg a „Play the Goddamned Part” vagy a „God Break Down the Door” David Bowie Blackstar-jára hajazó szaxofon-motívumaival teljesen más dimenziókat nyit.
A Bad Witch nem kínál könnyű kapaszkodót, de pont ez benne a lényeg: egy zaklatott, posztmodern reflexió a hatalomról, az identitásról és a széthullásról. Ez a lemez nem csupán egy hallgatási élmény – inkább egy nyugtalanító állapot.
