Mindig van lejjebb – punkból világcsavargó, világcsavargóból író
Ha valaki igazán tudja, milyen az, amikor az ember elindul, hogy valahol elvesszen, az Tod A.
A Mindig van lejjebb (eredeti címén Banging the Monkey) nem egyszerű útikönyv, nem is napló – inkább egy kulturális dzsungeltúra.
A főhős nem fél sáros lenni. Az olvasó pedig örömmel követi, mert minden oldalon érezni: az író már élt eleget ahhoz, hogy tudja, mikor kell lépni, és mikor kell csak bámulni a káoszt.
Tod A neve ismerősen csenghet a zeneszeretőknek: a kilencvenes évek New York-i zajrengetegében alapította meg a Cop Shoot Cop nevű indusztriális zajrockzenekart, amely a zajzene és a punk peremvidékén mozgott.
Majd jött a Firewater, ami világzenével, balkáni fúvósokkal, alkoholos álmodozással és posztpunk cinizmussal keverte újra a paklit.
Mindkét zenekarban közös volt Tod A kíméletlen őszintesége és zeneileg is érzékeny, világutazó szelleme – ami most, íróként is pontosan ilyen elementáris erővel jelenik meg.
A Mindig van lejjebb az a könyv, amitől egyszerre érzed magad úgy, mint aki Indiában másnapos, Bangkokban elvesztette az útlevelét, vagy Belgrádban épp most ült le inni egy 70 éves jazzzenésszel.
És valahogy mindez jó. A szerző világkörüli utazásra indul – a kiégés, a zenei karrier és az amerikai valóság elől menekülve –, és a legérdekesebb, hogy nem keres semmit. Így minden, amit talál, sokkal őszintébbnek hat: korrupt határőrök, sámánok, félresikerült szerelmek és útszéli kocsmák adják a keretet egy nagyon is személyes fejlődéstörténethez.
Ha szeretted a Firewater zenéjét, olvastál már Hunter S. Thompsont vagy Henry Rollinst, vagy csak egyszerűen vágysz egy másféle nézőpontra a világról, akkor ez a könyv neked való.
És ha eddig nem ismerted Tod A-t? Nos, most érdemes elkezdeni.
